A Waldorf reformpedagógiai mozgalom, melynek egységes elvei az óvodától az érettségiig kísérik a gyermekeket, s melynek elindítója és alapelveinek kidolgozója Rudolf Steiner (Kraljevec, 1861 - Dornach, 1925). 1919-ben Emil Molt, a stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatója felkérte dr. Rudolf Steiner osztrák polihisztort, hogy a gyár munkásgyerekei számára iskolát indítson. Az itt megvalósított nevelési módszertan bebizonyította eredményességét, jelenleg már világszerte több száz Waldorf módszerű iskola és kb. 2000 nevelési, oktatási és gyógypedagógiai intézmény működik. A Waldorf-iskolákat világszerte a szülők igénye hívja létre összhangban azzal az alapelvvel, melyek szerint a szülő joga megválasztani gyermeke nevelésének, iskoláztatásának körülményeit. Hazánkban 1989 óta több mint 25 iskola alakult, az óvodák száma 35 fölé emelkedett.

A Waldorf-pedagógia célkitűzése, hogy szorongásmentes légkörben, szabad döntésekre képes, önállóan cselekvő embereket neveljen, akik ki tudják bontakoztatni magukkal hozott képességeiket a maguk és a világ számára. Ennek érdekében teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és a korhoz kötött fejlődési törvényszerűségeket, amely a gyermeki természet mély ismeretén alapszik. Mi is a gyermeki természet lényege? Nyitottság a világra, kíváncsiság, nem szabályozott kreativitás, megújulásra és örömre való képesség. A Waldorf-pedagógia lelki, testi, szellemi adottságok fejlesztésére egyforma hangsúlyt helyez az egységes művészeti, gyakorlati, intellektuális képzés útján, ezért nevezzük a Waldorf-iskolákat "a szív, a kéz és a fej" iskolájának.

A Waldorf-pedagógiai program az Országos Közoktatási Intézet (OKI) által minősített és elfogadott program. Kecskeméten 1999-ben jelent meg először az igény, egy Waldorf szellemiségben tevékenykedő csoport létrehozására. Azóta óvodánk és iskolánk egyre bővülő csoportjai bizonyítják létjogosultságát.

(Francis Edmunds: A Waldorf-pedagógia dióhéjban)

Ha felismerjük, hogy a kisgyermek milyen rendkívül érzékeny környezetére, akkor belátjuk majd, milyen óriási szüksége van arra, hogy óvjuk őket a kiüresedett életet élőktől, és megakadályozzuk azokat a korlátozó, leépítő tendenciákat, amiket a modern élet akar rákényszeríteni, és ami koraérett ítélkezéshez, a hit hiányához, tagadáshoz, meghasonlottsághoz vezet.

Akkor a nevelés magára fogja vállalni az óvás és a gyógyítás feladatát, azért, hogy az ember ne nőjön fel kiüresedett lélekkel. Azt is kénytelenek leszünk belátni, hogy az olyan nevelés, amely nem képes a gyermekkor mélyebb erőinek táplálékot adni, nemcsak magát a jót nélkülözi, de egyenesen megbetegítővé válhat.

Azt is be kell látnunk, hogy a nevelés olyan módszerei, amelyek nem jutnak el az emberi természet lényegéhez, inkább rombolják, semhogy építenék azt a reményt, hogy az emberségre jobb jövő vár.

A Waldorf-pedagógia célja az, hogy segítse a gyermeket abban, hogy felnőve férfiként és nőként élni tudjanak majd emberi képességeikkel, velük született és megszentelt ember-voltukkal.