A Waldorf-iskolát a kéz, a szív és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi lényét harmonikus egységben fejleszti. A Waldorf-pedagógia fejlődéspedagógia, melyben döntően az életkori sajátosságok határozzák meg a tevékenységi formákat, az oktatást. Ezzel magyarázhatóak a módszerbeli és ütemezési különbségek a hagyományos oktatási intézményekhez képest. Nem elsősorban tananyagot tanítanak a Waldorf-pedagógusok, hanem segítik a gyermeket abban, hogy képesek legyenek tanulni, megismerni a világot, és azt alakítani, abban szabadon tevékenykedni, morális döntéseket hozni. Így arra a korra (a 18.-19. évre), amikor sok más diáknak már elment a kedve a tanulástól, a Waldorf-iskolások képesek egyszerre hatalmas ismeretanyagot elsajátítani.

Különös figyelmet kap a napi, a heti, a havi ritmus, a képességek fejlesztésének és a gyermekben meglévő belső erők kibontakoztatásának segítése. Alapvető célunk: a gyermekből a világra nyitott, független személyiség, alkotó felnőtt váljék. A tanítás során arra törekszünk, hogy az egészből a részek felé haladjunk. Mindent képszerű leíráson keresztül igyekszünk bemutatni, nem a definiált fogalmak útján. Kiemelt területként kezeljük a kreativitásfejlesztést, a dolgok megtapasztalásán alapuló tanítást, a hagyományőrzést, a művészeteket. Az általános tantárgyak mellett az első osztálytól kezdve idegen nyelv (német), zenei oktatás (ének, furulya), festés, formarajz, Euritmia, kézimunka (horgolás, kötés, hímzés, varrás kézzel, majd géppel), kézművesség (agyagozás, faragás) és kertművelés szerepel a tantervben.